Új fotók
22 Apr 2008
A honlapra felkerültek a B2 alatt készült (és megmaradt) fényképek.
Hamarosan a videók is... :)
Bamako!!!
27 Jan 2008
Megérkeztünk!
Köszönjük mindenkinek!
!!!Videók - avagy a BX száguldása szavannán és kőporon
27 Jan 2008
Íme:
A másik:
:-)
!!!!!Az Ejsze Afrikába jelenti - vasárnap délben!!!
27 Jan 2008
Mauritánia fővárosából egyből Kiffa felé vettük az irányt. Ayoun-ban terveztünk megszállni. Most először gondoltuk úgy, hogy kezdjük súrolni a szemtelenség határát, ami a terepezést illeti, ezzel az autóval, van meg előttünk szavanna, amit mindenkeppen ki szeretnénk próbálni, inkább fogadjunk szót az itinernek és kétkerékhajtásúval túrázóként ne merészkedjünk olyan terepre, amiről az a hír járja, hogy a kemény terepjárók is komoly akadályokba fognak ütközni. Igaz, hogy eddig is volt már olyan, amikor a nagyon nem ajánlott részeken vígan kocsikáztunk, de a Tidjikja-Kiffa állítólag sok mély homokot és rázóköves részt tartalmaz, amilyent igazából már próbáltunk, szóval tartogassuk csak a technikát a szavannára, ami még újdonság lesz. Meg aztán leginkább azért jöttünk, hogy lássuk Afrikát. Jó lenne kicsit nézelődni jobbra-balra is, nem csak az első szélvédőn keresztül keresgélni a nyomtávolságnyi járható részeket...
Az itiner szerinti utolsó nap reggelen írok, Bamakótól 235 km-re, így aztán azt hiszem, akármi is történik ma, semmit sem veszít az értékéből ha elárulom, hogy eddig egyetlen másodpercet sem szereltünk. Egyetlen csavart nem lazítottam vagy húztam meg. Ha esetleg valaki hitetlenkedve vonja össze a szemöldökét, annak elárulom, hogy meg a légszűrőház fedelét sem vettem le Budapest óta. Még egy szerencsétlen kis nyamvadt defektünk sem volt eddig...
Ayoun-ig aszfalton mentünk, kicsit tudtunk lazítani és csak a tájra figyelni. Érdekes látvány, ahogy a sivatag átmegy szavannába, sok helyen határozott határvonal húzódik az utolsó dűne lábánál. Onnantól a bokrok, fák és a naptól kisárgult fű az úr.
Timbedghanál tértünk le a műútról és fordultunk délre. A város bejáratánál a terepjárókon ücsörgő katonák ugye már nem említésre méltó jelenet. Már megszokásból köszöntjük egymást integetéshez hasonló kézmozdulatokkal, némelyik kezét a szívére téve próbálja meg egyértelműbben kifejezni, hogy szívesen látnak bennünket. Ami viszont itt történt, az meg ilyen fokú felügyelet mellett is feltűnt. Arra lettem figyelmes a visszapillantóban, hogy ahogy elhaladtunk mellettük, utánunk erednek és nem tolakodva, de elég közelről vészvillogóval követnek. Nem aggódtunk, eddig sosem éreztük úgy, hogy lenne miért, de kezdtünk kíváncsiak lenni, hogy mi lesz ebből. Úgy terveztük, hogy a városban megállunk kenyeret venni. Egy helyen az út mellé kipakolva meg is láttuk a friss sütést, megálltunk előtte. A katonák mögöttünk szintén. Aztán amikor megpróbáltak a helyiek az addigra már általunk megszokott módon körülállni minket, a katonák intettek nekik, hogy nem kéne. Minket ugyan különösebben nem zavart a helyiek rohama, furcsa érzés volt katonai kísérettel kenyeret vásárolni...
Az itiner szerint, mielőtt nekivágsz a szavannának, legyen 3-4 napnyi ételed, vized és tankolj tele, töltsd meg a kannákat is. Ha jól számolom, nálunk volt fejenként 1-1 liter víz, összesen 3 konzerv, az imént vásárolt kenyér... és kb. 40 liter üzemanyag. (A tankban, a kannáink üresek.)
Vásárlás után egészen a városhatárig kísértek a katonák, ahol az itiner szerint kezdődött a szavannázás. Ott megállítottak egy katonai ellenőrzőpontnál, megadták a következő katonai állomás GPS koordinátait és a szavanna felé mutattak, hogy arrafelékell menni... Nem tagadom, volt ott kerényom, nem is kevés, de meggyőződésem, hogy a helyiek sem lennének képesek kétszer ugyanazon végigmenni. Folyamatosan keresztezték egymást a nyomok, egymásba futottak és ismét szétváltak. Egy ideig próbáltunk nyomban maradni és közben az irányt is tartani, de kb. másfél órányi kacskaringózás után, amikor a nyom nagyon nem a mi irányunknak megfelelően kanyarodott, úgy döntöttünk, hogy innentől nincs nyom, csak a GPS által diktált irány. Csak fát és nagyobb bokrot leszünk hajlandók kikerülni... Azok a nyomok különben is annyiban különböztek a szavanna szűz földjétől, hogy ott már járt autó. Sőt, a sokat használt főbb csapások olyan melyre voltak járva, hogy inkább ártott mint használt autózás szempontjából. Persze amikor toronyiránt elindultunk, nem számítottunk arra, hogy itt-ott lesz még a sivatagnak előretolt helyőrsége egy-két nagyobb dűne formájában. Csak hogy emlékezzünk arra, hogy nem vagyunk még olyan messze attól a helytől, ahol ő az úr… Mint ahogy azzal sem számoltunk, hogy esetleg olyan kiszáradt vízmosások állhatják az utunkat, ahol a BX felemelve is csak lendületből és a padlólemezen megbillenve megy majd át, de ezekre most nem térek ki részletesen. A lényeg, hogy sikerült megoldanunk és sötétedés után alig másfél órával meg is érkeztünk a Narától pár kilométerre célpontul kitűzött táborhelyre. A szavannán koromsötétben csak irányt tartva autózni az előző napok időjárásának következtében homokfújt fényszórók fényénél ismét olyan élmény volt, amire még valószínű, sokáig fogunk emlékezni. Nem állítom, hogy nem élveztük az utat (pláne így utólag), de arra határozottan emlékszem, hogy jó érzés volt a táborhelyre megérkezni. Lassan, óvatosan átgurultunk a terepjárók között, közben sátorállításra alkalmas helyet kerestünk. A lehúzott ablakon behallatszott jó pár elismerő megjegyzés, de mégsem ez tette emlékezetessé számunkra az érkezést. Történt ugyanis, hogy egy sokmilliós terepjáró mellett álltunk le, a motor még járt, nézelődtünk, hogy hová is parkoljunk. Amikor végre eldöntöttük, hogy hova is álljunk, és egyest váltottam, hogy óvatosan odaguruljak, az előbb említett terepjáró köré legálabb 3 csillagos komforttal berendezkedett, kempingszéken ücsörgő „túratárs” megszólalt: „Ne autózzá má itt, me felvered a port!” Kapásból jött volna a válasz, de szerencsére inkább a Barni nyugtató kézmozdulatának engedtem, így csak simán egy „Jó estét neked is!” lett belőle…. (Előzetesen megkockáztatom, hogy a csapattársam beszámolójában az illető társaság még szerepelni fog, őt ugyanis később képesztették el valami egészen más esemény kapcsán…)
Körbejártuk az autókat, láttuk, hogy ismét fehér holló vagyunk. Megettünk 1-1 konzervet és elhúztunk pihenni. Hallottuk, hogy éjszaka még többen is megérkeztek. Reggelre ott volt a táborban egy másik elsőkerekes is. Afrikában Renault 12-nek hívjak, de Közép-Európában mi más néven ismerjük… Reggel mar nem nagyon nézelődtünk, nem számoltam, hogy hány autó van a táborban. Még eligazítás előtt elindultunk Nara felé.
Ha valaki a térképre néz, láthatja, hogy már Maliban vagyunk, mégsem írtunk határátlépésről több bekezdésnyi furcsaságot. Hát ebben éppen ez a nagy durranás. Itt ugyanis határ mint olyan, nem nagyon van. Pontosabban az első varosban megkeresed az egyenruhás illetékes urakat és bepecsételtetsz. Nagyjából ennyi. Persze itt is próbáljak nehezíteni azt, ami alapvetően olyan egyszerű lenne, de ezt most megúsztuk egy kb. másfél órás ücsörgéssel. Az is csak az autók beléptetése miatt volt, ami ugye nem mindenkinek egyformán mindegy, lévén hogy sokan készülnek eladni az autót Bamakóban, így aztán nem mindegy, hogy szerepel-e az útlevélben, hogy autóval leptél-e be az országba vagy sem... Egyszer csak szóltak, hogy mehetünk. Csak így, ennyi volt...
A Nara és Niono közötti törtkővel szórt földútról 2 dolgot szeretnék mindenképpen megemlíteni. Az egyik, hogy létezik a homoknál is jobban mindenhova beférkőző dolog, a kőpor. A másik, hogy ha ráz a sűrű keresztborda, akkor 90 fölé kell gyorsítani... Onnantól egészen kényelmes...
Igyekszünk majd a következő beszámolót nem száraz tényekkel kitölteni, hanem Afrika valódi szépségeiről írni.
Segouban vagyunk, nemsokára elindulunk a mai célállomás, Bamako felé.
Csaba
3 fotó
27 Jan 2008
Fölkerült néhány (egészen konkrétan 3) új fotó a honlapra.
Kérdés: Melyik képen látható a BX kormányzója??? :-)
Egyébként a BX-szel eddig csak egy gond van: néha meg kell tankolni... :-)
A csapattagok megvacsoráztak, jóllaktak, végigolvasták a hozzászólásokat. Reggel megpróbálnak megörvendeztetni bennünket egy újabb izgalmas írásos anyaggal! Reméljük, sikerül!
Sz. I.